2025. 07. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a Szentesen megrendezett első vízilabda-mérkőzés korabeli felvétele látható

A békéscsabai vízilabda történetével gyakran találkozhattak honlapunkon. Az időnként velünk szembe jövő információ sok újdonsággal szolgált eddig is, így „fedeztük föl”, hogy már 1936-ban létezett csapat, majd a második világháború után ismét újjáéledt a sportág a megyeszékhelyen. Végül pedig eljutottunk úgy napjainkig, hogy 1975-ben harmadjára is megalakult egy egylet, amely a mai napig, immár ötven esztendeje működik.

Ám most egy újabb érdekes információra bukkantunk, mégpedig a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubot tíz éven át vezetőedzőként irányító, egy széles utánpótlás bázist kiépítő Kádár József jóvoltából. A szentesi szakember egy beszélgetés során arra utalt, hogy az 1936-ot megelőző néhány évben, egészen pontosan 1932-ben már feljegyzés készült arról, hogy Orosházán is jelentős mozgolódás alakult ki a sportág körül. Többek között erről is szól a Bíró Dániel-Kádár József által szerkesztett, A szentesi vízilabdasport története című könyvük. Ebből idézünk:

„Szúnyogveszedelem, a Kurca békanyállal és lyukas lábasokkal teli pocsolyás árka fogadja a szentesi sportuszoda megnyitójára érkezőket 1932. szeptember 4-én, mégis lenyűgözi a résztvevőket a liget mélyén lapuló látvány. A korabeli laptudósítás szerint hatalmas embertömeg közepén repeszkedik az avatásra váró gyönyörű fürdőmedence szelíd, zöld vizével. A Szentesi Hírlap zsurnalisztája úgy fogalmaz: Nem álmokban járok, amidőn ezt leírom, mert nem én állapítom meg, hanem az itt járt vidékiek mondták, hogy gyönyörűbb helyen, pompásabb vízzel még fürdőt nem alapítottak.

A ceremónián mások mellett Homonnay Tivadar, a Magyar Úszó Szövetség elnöke is beszédet mond, szavai pedig rövidesen be is teljesednek: Legyen az uszoda egy vár, ahonnan védeni és támadni lehet ellenségeinket, legyen ez az uszoda egy vár, ahonnan a magyar vízisport mai nagyságainál is nagyobb hősök teremjenek.

Az ünnepséget megkoronázó úszóverseny futamai után a közel háromezer fős nézősereg egy Szentesen korábban sohasem látott sportágból kap ízelítőt. A Szegedi Úszó Egyesület és az Orosházi Úszó Egyesület vízilabda csapatainak mérkőzésén három gyors góllal kezdenek a Tisza-partiak, a második félidőben viszont magukra találnak a Békés megyeiek, és 4–1-es szegedi sikerrel zárul az első, Szentesen lejátszott vízipólómeccs.”

A szentesi medence valamivel később, amelyben egyébként még ma is rendeznek mérkőzéseket

Pár sorral később pedig így íródik a könyv tovább: „1933 pünkösdhétfőjén a városba látogat a magyar vízipóló-válogatott, és bemutató mérkőzést játszik a szegedi és orosházi vízipólóisták közös csapatával. Nagy és előkelő közönség előtt a Vitéz Jónás által vezetett találkozó meglepetéssel végződik. A délkerületi válogatott nagyon kemény ellenfél, és döntetlenre hozza a mérkőzést. A Nemzeti Sport tudósítása szerint a Ferenczfy, Sárkány, Tolnay, Surányi, László, Bozsi, Kánásy összeállítású csapat ellen a délkerületi csapat már a játék elején megszerzi a vezetést Preplár góljából. Bozsi nemsokára kiegyenlít ugyan, de a második félidőben már nincsen újabb eredmény.”

Tehát, mint látható, a magyar sikersportág lassan már száz esztendeje él az ország délkeleti csücskében. Még ha nem is Békéscsabáról indult a vízilabda meghonosodása, ám szűkebb pátriánkban régóta jegyzik a pólót. S remélhetőleg a következő pár száz évben már folyamatosan követhetjük eredménysorát. Pláne, ha kiterjedne további Békés vármegyei településekre is.

Jávor Péter

 2025. 07. 22.   Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a magyar női válogatott kapusa, Neszmély Boglárka, aki teljesen megőrjítette a spanyolokat – fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A szingapúri OCBC Vizesközpontban javában tart a vízilabda világbajnokság. A magyar férfi és női válogatott szép utat bejárva eljutott az elődöntőig, ahol az utóbbiak a spanyolok legyőzésével bejutottak a fináléba, míg a férfiak ma a szerbek elleni diadallal ugyancsak az aranyéremért játszhatnak a folytatásban.

Itthon sokan a televízió előtt szurkoltak a két egyletünknek, köztük sok egykori és mai játékos, szakember. Az utóbbiak közül faggatunk kettőt: hogyan látják az eddig lezajlott események közül a végjáték felé haladó csapatainkat.

Azt elöljáróban leszögezhetjük: a spanyolok elleni női összecsapásról (15–9) különösen Neszmély Boglárka teljesítménye kiemelésre méltó. Magyarországon mindig akadtak csodaszámba menő kapusok, ezek közé tartozik az egyik, spanyolok elleni hős. Önmagáért beszél, hogy hány védést mutatott be. Ugyanakkor kellett hozzá azért egy olyan csapat, amelyben mindenki remekül igyekezett blokkolni az ellenfél lövéseit.

Fodor Ádám, a Békéscsabai Vízilabda Klub vezetőedzője hasonló állásponton volt, amikor így fogalmazott: – Percekig hatása alatt voltam a győzelemnek, ez a magyar vízilabda ünnepe volt. Élesek és határozottak voltak a lányok, a precíz védekezésüket látva a spanyolok hamar elbizonytalanodtak, ezért lett a végén olyan nagy a gólkülönbség. S hogy mit várok a folytatásban a görögök elleni aranyderbin? Az újabb ellenfél teljesen más pólót produkál, fizikailag nagyon erősek, ám statikus a játékuk, amolyan kicsit szerbes. Ezért itt már nem számítok ekkora fölényre, de mivel már egyszer megvertük őket a vébén, most is győzelmet várok. Hozzáteszem: kiélezett lesz a küzdelem, nem biztos, hogy olyan szép lesz a játék, mint a spanyolok ellen, de remélem, akár csúnya vízilabdával is, de nyerünk.

Ajtai Miklós, a békéscsabaiak játékosa is a szép játék hatása alatt volt hosszú ideig: – Elég ránézni az eredményre, végig domináltunk, a negyedik negyedet már egy kicsit el is engedhettük. Fantasztikusak voltak a magyar lányok blokkjai, én már a félidei eredmény alapján biztos voltam a sima győzelemben. Az eredményes védekezésünk és a hatékony támadásunk nagyon ült az olimpiai bajnokkal szemben.

S akkor nézzük a mai, férfiak elődöntőjét, a Magyarország—Szerbia találkozót (19–18)! A szerbek egy taktikai vonalra tettek föl mindent: erőből támadni, kiállításokat kiharcolni, s az emberelőnyös helyzeteket belőni. Ez bevált. Különösen a kapufa mellőli lövések, ami ellen nem találta az ellenszert a magyar gárda. Végül az ellenfél góljainak kilencven százaléka hasonló szituációból esett: emberelőnyből, büntetőből.

Fodor Ádám: – Remekül kezdtük a mérkőzést, éles volt a csapat. Ám a szerbek védekezése a második negyedre összeállt, nem beszélve arról, hogy az emberelőnyös helyzeteik kihasználása iskolapéldaszámba ment. Nekem úgy tűnt, az ellenfél nem is akar akció gólt lőni, az emberelőnyös helyzetek szaporítására törekedtek, amit aztán a kapufa melletti embereik ki is használtak. Igaziból mindkét csapat azt nyújtotta, amit valóban tud. A negyedik negyedben ötgólos előnyünknél már-már hátra dőltem, de hát végül is egy olimpiai bajnok gárda ellen kellett bizonyítani. Ami sikerült is egy szellemesebb magyar játékkal. Nagy öröm, hogy mindkét magyar válogatott az aranyéremért játszhat.

Ajtai Miklós: –Lehet, hogy ellentmondásosnak tűnik, de az év mérkőzése volt, ám a játék nekem annyira nem tetszett. A magyar csapat beleállt a szerbek agresszív játékába, ami a kiállítások számán is meglátszott. Az utolsó negyed pedig full káosz lett. Ma a két csapat két centere bizonyult a legjobbnak, a magyaroknál Kovács Péter, végül róluk pörgették ki a védőket, ami aztán hozta az emberelőnyös helyzeteket, a kipontozódásokat. Ha ez a meccs megy még tovább, lehet, elfogytak volna a csapatok. A végén a szerbek egy kicsit eltaktikázták a mérkőzést, a magyarok viszont a szívüknek köszönhetően nyerték ezt a nagyon fontos találkozót.

Jávor Péter

 2025. 07. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Rácz Domokos amikor még békéscsabai színekben ontotta a gólokat – fotó: T. Petka Anita

Az U16-os fiú vízilabda-válogatott a közelmúltban ezüstérmet szerzett az isztambuli Európa-bajnokságon. Többek között a csapat egyik oszlopos tagja volt a Békéscsabáról indult Rácz Domonkos.

Rácz Domit 2023. augusztusban, a Békésút Kupán búcsúztatta el a klub. Azon a nyáron már a KSI-ben edzett, ám utoljára, még egyszer az ezüstéremig megtolta a Csabai Csirkefogók gyermekcsapatának a szárnyashajóját.

Az elmúlt két év alatt nem egyszer előfordult, hogy amikor a régi csapattársak Budapesten játszottak, és Domi pont ráért, akkor megnézte őket, illetve amikor hazajött Csabára, és a Csirkék épp itthon meccseltek, akkor szintén kiugrott az Árpádba.

Miután a fővárosba került, először egy bő 35 fős válogatott keret tagja lett, amelyet jó év alatt 15-re szűkítettek. Tavaly márciusban már az U15-ös válogatottal egy háromnapos nápolyi tornát bronzéremmel zárt.

Az idei, isztambuli Eb ugyan egy kicsit döcögősen kezdődött számukra, mert egy nagyon erős csoportba kerültek. Az első két meccsen, a spanyoloktól és a szerbektől ki is kaptak, majd a törökökkel ellen már egész szépen muzsikáltak, amely be is lendítette őket.

– Mivel a csoportban harmadikok lettünk, így nyolcaddöntőznünk kellett a grúzokkal, majd negyeddöntőznünk a görögökkel – meséli Domi. Azt követően a sikeres akadályokat átlépve az elődöntőt a horvátokkal vívták, akikkel orosz ruletteztek, azaz ötméteresekkel nyertek ellenük, végül az olaszokkal az aranyért szálltak vízbe, akik ellen 20–12-re maradtak alul.

Hozzáfűzi, az olaszok minden meccsüket megnyerték az Eb-n. Csoportelsőként kaptak is egy pihenőnapot, és nagyon nagy lendülettel mentek a döntőbe. Míg a magyaroknak csoport harmadikként szó szerint be kellett verekedniük magukat a fináléba. Bevallása szerint azonban, sajnos, nem volt meg az a gyorsaságuk, mint a talján pólós társaiknak.

A sors iróniája, hogy a spanyolok a negyeddöntőben kikaptak, és ugyanígy jártak a görögök és a szerbek is. (Ez a torna kvázi, mint egy kisfelnőtt bajnokság: legalább hét-nyolc csapatban simán benne volt az aranyérem.)

Forrás: behir.hu/Such Tamás

 2025. 07. 16.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádámnak sokoldalúnak kell lennie, hiszen két csapatot irányít a jövőben, vezetőedző feladatokat is ellát, olykor pedig nyilatkoznia kell – fotó: Balázs Lajos

Az elmúlt három hétben több részen át korosztályonként értékeltük a 2024–2025. évi teljesítményeket, csapataink fejlődését, nehézségeit, örömeit. Zárásként Fodor Ádám vezetőedző az egész klub éves munkáját tekinti át.

Deklaráltan kijelentette klubunk, hogy ezekben az években arccal az utánpótlás felé…

– Valóban, fő csapásvonalunk évek óta az utánpótlás még hatékonyabb képzése. Ha erre építünk, előbb utóbb lehet ismét ütőképesebb felnőtt csapatunk. Természetesen akkor, ha az egyetemi tanulmányai befejezése után a jövőben minél több egykori saját nevelésű játékosunk hazatér.

Addig is hogyan működik az OB II-es felnőtt csapatunk?

– Célunk az, hogy manapság minél több utánpótláskorú játékost szerepeltessünk az OB II-ben, vagyis saját nevelésű vízilabdázókkal töltsük ki az állományt. Nem megsértve az idősebb, a klubért sokat tett pólósokat, de egyre inkább epizód szerepet kaptak idén is. Végül is zömében az edzői állományunk szállt vízre (Ajtai Miklós, Zsilák László, Katona Péter) a bajnoki mérkőzések során, nagyon sok ifjúsági és serdülő játékossal kiegészülve, s csak néhány régi motoros vállalt mérkőzést az év folyamán, mint például Laczó György, Mucsi Zsolt, Csendes Csaba, Gyebnár György.

Miért fontos, hogy az utánpótlás itt nagyobb szerepet kapjon?

– Ifjúsági és serdülő pólósaink bár nagyon sok saját korosztályos mérkőzést játszanak az év folyamán, ám úgy vélem, a felnőttek között plusz impulzust kapnak. Szerintem itt tudnak a legtöbbet fejlődni, tapasztalni, még ha csak OB II-es szinten is, de az igazi brusztolós mérkőzéseken tovább érik játékuk. Ennek az osztálynak az első nyolc helyezettje bitang erős, ám a következő 16 között bármilyen helyezést elérhetünk a fiatalokkal kiegészülve. Miként tettük ezt az idén is. S itt akkor hozzáteszem, a mi csapatunk bőven alatta van a húszéves átlagéletkornak.

Mint vezetőedző, hogyan látod az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifistáink helyzetét?

– Akadtak olyan évek, amikor hírmondóban voltak ifjúsági korú játékosaink, az utóbbi időszakban azonban már 18 éves korukig vállalják sokan a sportot nálunk is. A törést a következő év, a továbbtanulás hozza, ekkor nagyon sokan más városba kerülnek, és vagy megmaradnak vízilabdázónak, vagy felhagynak a sporttal. Idén már többen végigjátszották az idényt, de természetesen most is több serdülő korú kapott szerepet a mérkőzéseinken. Miközben ellenfeleinknél ez az ifiarány még nagyobb. Az év elején még egy kicsit döcögős volt a szekér, de aztán egyre jobb teljesítményt nyújtott a csapat. Hozzáteszem, a mostanra kiöregedő ifjúsági játékosokat még „gyermek hármasként” vettem át egykor, ezért jobban látom, hogy végigjárták a vízilabda iskolát is.

…no és a serdülők, akik sokszor dupla meccseket játszottak vasárnaponként?

– Ez a korosztály volt idén a legnépesebb. Közülük sokan még a felnőttek között is szóhoz jutottak. Akadt köztük néhány húzóember, akik viszont hosszan tartó sérülést szenvedtek, vagy sokáig betegek voltak, ám nélkülük is erőn felül teljesített a gárda. Ha nem sújtott volna bennünket ez a sok hátrány, akár még előrébb is végezhetett volna a csapat. És itt megint megemlítem: a dupla mérkőzések is sokat segítettek a fejlődésükben.

Nézzük a kezed alá tartozó gyermek korosztályúakat!

– Korábban is mondtam, szép fejlődési ívet jártak be. Nehezen indult az év, remek lett a véghajrá. Egyéni játékosokból csapattá érett a gárda. Az elsőévesek óriásit léptek előre taktikai téren is, így megvan az alap arra, hogy az új évben is hatékony egylet álljon ki hétről hétre a pontvadászat során.

A gyermek III. és IV. korosztályosok Katona Péter kezei alatt pallérozódtak. Milyen jövő előtt állnak?

– A gyermek III. korosztályosokat a hatékonyabb fejlődésük érdekében az erősebb, Piros csoportba neveztük. Igaz, hogy végül nulla ponttal zárták a szezont, ám olyan „vízilabda nagyhatalmak” csapataival játszottak, ahol sokat tanulhattak. Nem beszélve arról, hogy határainkon túli erős gárdákkal is összemérhették tudásukat. A fiatalabbakra, akik Gyulai VK néven szerepeltek a területi bajnokságban, ugyanezek érvényesek. A sok vereséget nekik is lelkileg túl kell élniük, olyan csapatok között edződhettek, akiktől tanulhattak. Úgy látom, fejben egy kicsit lassabban érnek, de ez egy hamar ledolgozható hátrány. Viszont jelentős fejlődésről tettek tanúbizonyságot.

Végül a legkisebbekről, a babykről is essen szó.

– Évről évre hatékony munkát végez Gyulán a Szilvásy Attila–Jeszenszky Ákos páros, miként Békéscsabán a Csabai Zoltán–Papp Szilvia kettős. Itt a fő cél, hogy a frissiben úszni tanult gyerekek megszeressék a vízilabdát, és megmaradjanak a klub számára. Ez az utóbbi években csak többé kevésbé sikerült, ezért idén nagyobb hangsúlyt fektetünk a toborzásba. Viszont edzőink keze alatt szépen formálódnak a gyerekek.

Sokszor elhangzik mostanában a békéscsabai iskola szó…

– Büszke vagyok rá, hogy edzőkollégáimmal együtt 2020 óta sikerült kiépíteni ezt az iskolát. Nagyon sok tehetséges gyerek került a felszínre, és ami örömteli: a csábítások ellenére egyre többen maradnak meg klubunkban. Ha nem igazolnak el idő előtt, az számunkra mindig erősítést jelent.

Végül három technikai kérdés: meddig tart a pihenő időszak?

– Az országos bajnokságban szereplő csapataink holnap, július 17-én találkoznak először egy kétnapos rávezető edzéssel, a fiatalabbak a következő hét hétfőjén.

Milyen felkészülési mérkőzések várnak a csapatokra?

– A szokásos augusztus eleji szentesi Diapolo Kupa két korosztálynak, az ugyancsak szentesi szeptember eleji Takarék Kupa, valamint augusztus végén Szarvason a Fodor Rajmund Kupa. De ezeken kívül még lehet, hogy lesz lehetőségünk más tornákon is felmérni csapatainkat, további edzőmérkőzésekre is sor kerülhet a nyár folyamán.

Kik irányítják a korosztályos csapatokat az új bajnokságtól?

– A babyknél változatlanul Gyulán a Szilvásy Attila–Jeszenszky Ákos páros, miként Békéscsabán a Csabai Zoltán–Papp Szilvia kettős. A gyermek III. és IV. korosztályosokat Ajtai Miklós veszi át. Az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek gárdát Katona Péter irányítja, míg én az ifjúsági és serdülő csapatot. Ebből látszik, hogy a nyáron – remélhetőleg csak ideiglenesen – elköszönő Zsilák Lászlóra nem számíthatok, ám a felnőtt csapatban továbbra is játékra kész.

Jávor Péter

 2025. 07. 12.   Klub, Aktuális, Kitekintő, Archív - OB II

Ajtai Miklós játékosedző, ha nem éppen a medence partjáról dirigált az OB II-es meccseken, akkor éppen gólt lőtt a medencében – fotó: Balázs Lajos

Felnőtt csapatunk 24 éven át a hazai bajnokság második vonalában küzdött hétről hétre, majd miután már nem tudta vállalni a klub az OB I B költségeit, ezért visszalépett, és 2020 óta az OB II-ben szerepel. Az eltelt öt esztendőben váltakozó sikerrel, leginkább az alsóházban zárták a szezonokat, ám sokan állítják, ez nem reális, előrébb lenne a helye a fiatalokkal teletűzdelt gárdának.

A csapat játékosedzője, Ajtai Miklós is így látja, amit azzal erősít meg: – Először induljunk ki abból, hogy az elmúlt fél évszázadban az OB II-es bajnokság is nagyon megerősödött. Az osztályok csoportbeosztása ráadásul nem igazságos. Ezt más klubok is így látják. Az ország délkeleti régiójában van a legtöbb és legerősebb csapat, amelyeket a területi elosztás elve alapján egy kalap alá vettek. Így ebből a csoportból mindig a legnehezebb volt eljutni a felsőházig, ami nekünk mostanában nem sikerült, bár többször is közel jártunk hozzá. Hozzáteszem: nincs rossz csapatunk, de ez elég nagy hátrány például egy gyengébb dunántúli gárdával szemben. Tapasztaltam: azok ugyanis nagyon tartanak attól, ha velünk, vagy valamelyik régiós csapattal kell játszaniuk valamelyik bajnoki fordulóban.

Az idén 28 OB II-es csapatot felvonultató mezőnyben a 22. helyen zárt az alakulat. Elfogadható ez az eredmény?

– Az imént említett okok miatt igen. Ám az utóbbi időszakban felmerült egy igazságosabb „csoport leosztás”, ha az megvalósul, szerintem az első tíz közé is bekerülhetünk.

Úgy legyen, de egyelőre maradjunk a legutolsó szezonnál. Mi volt az elsődleges cél?

– Az év elején mindig átbeszéljük a vezetőséggel a prioritást. Ez pedig nem a helyezés számról szól, hanem a fiatalok minél több szerepeltetéséről. Az a legfontosabb, hogy az ifjúsági és serdülő korú játékosaink megismerjék, milyen a felnőttek között harcolni.

Az pedig más kávéház…

– Tény, a mi hatvan-hetven kilós srácaink olykor mázsánál is súlyosabb egyéniségekkel találkoznak a vízben, akik ráadásul nagyon fineszesek. Ezt kezelniük kell. Erre pedig jó lehetőség, hogy a felnőttek között is minél több szerepet kapnak.

Évről évre egyre kevesebb egykori nagy öreg kap helyet a csapatban, viszont egyre több fiatal.

– Ez a célunk. Hozzáteszem, fiataljaink kimondottan élvezik, sőt, imádják, hogy itt is játszhatnak. Olyannyira, hogy már a forduló előtt több nappal kérdezgetik tőlünk, kik utazhatnak a hétvégén a felnőtt mérkőzésekre?

Mennyire sikerül beépülniük a srácoknak az OB II-es egyletbe?

– Azt kell mondanom, a nagy többségnek simán sikerül. Persze, ehhez kellenek az olyan tapasztalt öreg rókák, mint mi vagyunk, akiknek ráadásul egy része edzőként is dolgozik a klubnál, és éppen ezekkel a fiatalokkal.

Hogyan viszonyulnak az öregek a fiatalokhoz, mondjuk a hétköznapokon vagy akár a meccseken?

– Mondok egy példát. Idén áprilisban húsz kilométer híján négyezer kilométert buszoztunk az idegenbeli találkozókra. Például háromszor keltünk útra Sopronba. Ez a sokórás összezártság is összehozta a társaságot, segített abban, hogy csapatot építsünk. Mindegy volt, hogy ki hány éves, pedig akadtak olyan játékosaink, akik akár az apjuk is lehetett volna fiataljainknak. Nos, ez is segített abban, hogy a vízben is „csapat legyünk”. A medencében mindegy volt, hogy ki lő gólt, vagy ki készíti elő azt. Öreg és fiatal egyaránt minden változatból kivette a részét.

Ezeket az ismérveket felfoghatjuk önbizalom növelő lehetőségeknek is?

– Maximálisan. Ezért van, hogy a nekünk még olykor gyerekeknek tűnő, de felnőttként is viselkedő srácok a mázsás pofonokra is jól tudnak reagálni. Például azzal, hogy egy nagy frász után zokszó nélkül lefordulnak ellenfelükről, és gólt lőnek. De azért hozzáteszem, mi öregek igyekszünk nagyon odafigyelni rájuk, hogy nagyobb bántódás ne érje őket.

Az idei bajnokság végeztével négy 18 esztendős ifista kiöregedett a korosztályából. Mi lesz a sorsuk?

– Közülük hárman, Szanyi Vencel, Hajdu Andor és a kapus Korcsok Péter trefortosok, ezért iskolájukban ötödévesek lesznek. Így mindhárman az ősztől már csak a felnőtt bajnokságban játszhatnak, legalábbis egy évet minimum, mert vélhetően ők is majd tovább akarnak tanulni, ami miatt más városba költözhetnek. Budai Tamás viszont már most szeptembertől Szegeden tanul tovább, neki igyekszünk segíteni, hogy a napfény városának valamelyik csapatában helyet kapjon.

Jávor Péter